A téma apropóját egy gimnáziumi
házi feladat adta. Azt kapták az ifjak feladatul, hogy készítsenek egy profilt
Rómeónak és Juliának, végül ismertessék őket össze Facebook-on. Egy jóérzésű
embert rögtön kiver a víz, amikor ilyet hall, Shakespeare pedig forog a
sírjában. A következőkben azt fogjuk vizsgálni, hogy miért és hogyan alakul ki
a virtuális élet, mint vámpirizmus, különös tekintettel a Facebook világára.
Egy a Youtube-on is megtalálható
interjúban, Allan Watt elmesél egy történetet a TV megjelenéséről, a saját
szülőhelyén. „Emlékszem, hogy ilyen kicsi voltam, és a szüleim a helyi parkba
vittek minden hétvégén. Útközben egymás után haladtunk el a sok pár mellett,
akik szintén hozták ki a kölköket. Amikor kiértünk a parkba, ott mindig volt
1000-1500 pár a füvön, a völgyben. Ott került minden megvitatásra a helyi
politikától, a nemzeti politikán át a szakszervezetekig. Mindenki vegyült
mindenkivel, régi iskolatársakkal, stb. Ez a rendszer, ebben a formában, akkor
már évszázadok óta működött. Az emberek kommunikáltak, igazi gondolatokat,
érzéseket, amiket fontosnak tartottak a maguk szempontjából vagy a közösség
szempontjából, szóval beszélgettek. Akkor amikor a TV megjelent nagyjából egy
hónap telt bele, és utána lemehettem a parkba bármelyik hétvégén, és senki, de
tényleg senki nem volt ott a völgyben. Szó szerint, egyik napról a másikra
számolta fel azt a fajta szocializációt, azt a fajta interakciót az emberek
között, és azt a tradíciót, amiről beszéltünk. Azt, hogy kicserélték
nézőpontjaikat, elújságolták egymásnak a friss híreket, segítettek egymásnak,
annak aki beteg volt, vagy bármi baja volt, mindenki segített a másikon. Attól
kezdve, ha elmentél a hosszú-hosszú házsorok mellett, – és úgy hívták őket, hogy
sorházak, mert összeértek és hosszú sort alkottak –, akkor este csak azt
láttad, amint az a kékes színű fény villódzik az ablakokban. Ez volt a vége, a
vége az igazi közösségeknek.”
Igazán
drámai történet, és mindannyian megéltünk hasonlót a rádió, a tv vagy az
internet elterjedésével. Balgaság lenne ám azt gondolni, hogy mindez spontán
módon ment végbe. Angliában ekkor kormánytámogatással jutottak tv-hez, a
legszegényebb családok is. Ebben az esetben két legyet ütnek egy csapásra, mert
nem csak a készség vész el az egyéni gondolatok kialakítására és megosztására,
hanem a tér utáni igény is, ahol organikus módon ez a folyamat végbemehetne.
Okosan konstruált ördögi kör. Úgy vannak kialakítva a televízióban sugárzott
műsorok, hogy mindenki megtalálhatja a kedvére valót. A manipulációt úgy
valósítják meg, hogy nem az értelemre hatnak első sorban, hanem érzelmi
szálakat pengetnek, vagy még ennél is mélyebben lévő lelki tartományra hatnak.
Például nőkkel kapcsolatban a kötelességérzetre szoktak apellálni, vagy a
felelősségérzetre a család és a gyermekek irányában. Óvni a gyereket a
bacilusoktól, fertőzésektől, veszélyes helyektől és szituációktól. Olyan
mértékben sulykolják, hogy ez rögeszmévé válhat. Így lesz pedánsan
tisztaságmániás, hipochonder, vagy annyira félti a gyerekét, hogy
belebetegszik, esetleg hisztérikus lesz. Márpedig amire a szemlélet irányul,
az megelevenedik. Ha mindig mindenütt
bacilusokat lát, és fél is ezektől, akkor biztososan meg fog betegedni, mert
amivel a tudat azonosul, azzá válik.
Férfiaknál jó példa a sport, ahol
azonosulhatnak „hősökkel” és harci szituációkkal. A hétköznapi életben nincs
már jelen olyan terület, sem lehetőség, amelyben ezt a – férfi lényétől
elidegeníthetetlen – magatartásformát gyakorolhatná. Virtuálisan elégíti ki
tehát ezt az igényt, sportközvetítések nézésével. Filmeknél a bevett módszer
az, hogy dramatikus elemekkel elérik, azonosuljon a néző a szereplőkkel. A
„hősök” jó célért küzdenek, mondjuk a világ megmentéséért. Hogy könnyen
végbemenjen az azonosulás, a hős egy átlagember, aki véletlenek folytán lesz
világmegmentő. Rögtön két szuggesztió. Az első az, hogy egy átlagemberből hős
lehet. Mint említettük, igény van a harcra, a bizonyításra, de nincs meg a
terület, sem a lehetőség erre. Az igény fokozott, mert már előzetesen azt
sulykolták az emberbe, hogy „ő csupán egy porszem a világegyetemben”, óriási
deficittel indul. Nincs hatalma a környezete felett, globálisan pedig főként
nincs. Mégis vágyik a hatalomra és ezt a film megadja, virtuálisan.
A második
szuggesztió a véletlen. Nem képes ilyen embert próbáló szituációt kialakítani
az életben, passzivitása folytán. Adjuk hát meg neki, majd a véletlen elhozza.
Mivel – többek között – magától a tv-nézéstől lesz passzív, ez újfent egy
ördögi kör. Azért lesz passzív, mert a képernyő bámulása egyoldalú folyamat.
Nem olyan, mint a való élet, nem élő valóság, ezért nem is lehet befolyásolni.
Ebben az állapotban csak befogadás van, de nincs jelen az alakítás, hatás. Ide
illik egy idézet Gerald Hüther neurobiológus professzortól: „De most hirtelen
beköszöntött ez az új korszak. Egyre nehezebb lesz megérteni az okokat és
okozatokat. Például, hogy miért is mozog a nyíl a képernyőn jobbra, ha
mozgatjuk az egeret. Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi,
hogy a gyerekeket egyszer csak nem fogja érdekelni a kauzalitás. Ez az emberi
agy fejlődésének egyszerű konzekvenciája. Kvázi megtanulják, hogy a dolgokat a
mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk.”
Egy
ponton túl, azonban váltani kellett a tv-ről az internetre. Ennek az az oka,
hogy egy bizonyos negatívum csak ideig-óráig életképes, idővel felébrednek
ellenerők, és kialakul egyfajta immunitás az adott dolog (tv) ellenében.
Emellett elérkezett az idő, a következő lépés megtételére lefelé, a kollektívumban
való felold(ód)ásra és a tudat fényének kioltására. Mint szó volt róla a tv
elsorvasztotta a valódi közösségeket, most az internet alulról szervezi őket
újjá, minőség és mélység nélkül. Az interneten arctalanság uralkodik, nem kell
személyesen kiállni a szavakért, nincs valódi tétje a kijelentéseknek. Hatalmas
információáradat, ömlesztve. Található minőség, de olyan hatalmas mennyiségű
szemét takarja el, hogy isteni csoda, ha az ember rátalál. A próbatétel és
versenyszellem mellett, a valahová tartozni akarás is ős-szükséglete az
embernek, ezt ma az internet pótolja. Olyannyira igaz ez, hogy kocsmákban
emberek képesek társaságban is a telefonjukat nyomkodni, élvezve a wifi
„jótékony hatásait”. Ugyancsak Allan Watt említi, hogy egyszerre töltötték fel
a szórakozó helyeket televíziókkal, ez Magyarországon is így történt. A
bömbölő, ordenáré zene mellett, egyként arra szolgál, hogy ne lehessen nyugodt
eszmecserét folytatni. Sokakban felébredt az ellenállás, hát most a wifi
sunnyog, furakszik.
Az
internet ezerarcú negatívumait a Facebook képviseli legerősebben. Rengeteg lehetőség adódik itt a szétszóródásra. A már említett passzív
állapot újfent megjelenik: görgetni-görgetni lefelé, bambulni a képekre,
címszavakra. Ez már a „szörfözést” is
alulmúlja, mert ott lehet még jelen tudatos elem, a keresésben. Itt már csak
szelekció folyik. Olyan, mint a spontán asszociációk világa, de itt a bambuló
helyett asszociálnak, neki csak görgetnie kell.
A spontán asszociációkat a
Heineken reklámok jól szemléltetik. Egy „szakállas jó pasi” megy a hajón és
csak úgy spontán történnek vele a dolgok, de úgy, hogy az nagyon menőnek és
„szinte tervezettnek” tűnik. Minden ügyeskedése látványos, sikerül. Nincs
logika a történések közt, azok valamiért hibátlanul adódnak, végül
mindenki ünnepli Jóskát, a szakállast. Valójában ez az ember fejében lejátszódó
csapongó gondolkozás, ami uralatlan, irányítatlan. Ebben a reklámban, ennek az
elveszett állapotnak a dicsőítése folyik, és érdemes körültekinteni, hogy
milyen mértékben szaporodtak el a szakállas ifjak. A lányok furcsa mód vonzódni
kezdenek az ilyenekhez, pedig eddig a metroszexuális hímlények voltak náluk
terítéken. Kísértetiesen egyszerű játék ez, hiszen nincs védelem a szuggesztiók
ellen, nincs tudatosság.
Vizsgáljuk
meg, mire szolgál a tetszikezősdi! Alapvetően egyfajta sulykolása és szoktatása
a demokráciának. Az a menő, aki több tetsziket kap. Így a hamis és amúgy sem
létező demokrácia elindul útjára a
virtuális társadalomban. Már nemcsak a politikus prostituálja magát és akar
nép-szerű lenni, hanem az egyes ember is mindent azért tesz, hogy tetsszen a
tömegnek, azon a nívón, amivel az rendelkezik.
Újra egy alantas módszert láthatunk. Az embernek azt a természetes
vágyát lovagolja meg, miszerint szeretne versenyezni, sikerélményt szerezni.
Emiatt annyira fontos a Facebook a gyerekeknek, különösen a lányoknak.
A
Facebook egyébként elővételezi a „tökéletes demokráciát”. Ha a demokratikus
elvet végigvisszük, oda jutunk, hogy mindenről, minden pillanatban szavazni
kell. Agyrém, de mégis lehet ilyet látni, amikor emberek a létező
leglényegtelenebb csepürágásaikat osztják meg, mások pedig ezt méltatják,
szavaznak rá. Ha még ez nem volna elég, van itt még valami, az ördög a
részletekben rejlik. Sok helyen nincs arra lehetőség, hogy az ember a
nemtetszését kinyilváníthassa. Az engedelmes rózsaszín báránykáknak csak
bólogatni szabad, lázadozni, fejet rázni nem. Ez egy olyan állapotot céloz,
amit antidepresszánsok váltanak ki. Bíbor köd, az embernek minden jó, mert már
semmi nem számít.
Keleti és nyugati ember mosolyának különbözősége egyébként
itt érhető tetten. A keleti ember azért mosolyog, mert megnyugszik Isten
akaratában, ami vele történik, ami őt éri nem véletlen következménye, hanem
Isten akarata és célja van. Ez mégis egy aktív állapot, mert keresi Isten arcát
a történésekben, hogy mit mond neki az
Úr. Keleti ember lényének legjavát adja a mosolyban, a nyugati ember üres, ezért mosolyog bárgyún, és jobb a békesség,
csak konfliktus ne érje. Csakúgy véletlenül történnek vele a dolgok, nincs
felsőbb értelme, sem tanulsága a tapasztaltaknak. Kínjában mosolyog, mert nem
ért semmit, átadja magát a történéseknek. Majomból lett porszeme a
világegyetemnek. Vigasztalan állapota ez a létezésnek, ám mégsem reménytelen,
mert vissza lehet találni a rengetegből a tisztásra, ahogy a víz is
visszavándorol a folyómederbe.
Olyan értéket kellene tulajdonítani a dolgoknak,
amivel azok ténylegesen rendelkeznek, a modern élet vívmányai legfeljebb
eszközök, de nem válhatnak céllá. A tv szemétre való, de az internettel
kénytelenek vagyunk együtt élni, mert nélkülözhetetlenné tették. Aki szívből
keresi az értékeset, mindenütt fellelheti, még az interneten is. „Kérjetek és
adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”
Patmosz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése