A munka spiritualitása egy különleges műben

Megállásra és szemlélődésre képtelen mai világunk egyik legfőbb csapdája, hogy az ember ki nem állhatja a munkáját. Legyen bankár vagy árufeltöltő, az uniformizált munkakörökben napról napra vergődve a szükségszerű pénzszerzés jelenti az egyetlen ösztönzést. Nem csoda, hiszen a céltalan, mókuskerékszerű munkavégzés sosem lehet igazi élethivatás, valódi mesterség.

Hogy mégis mit jelent ez utóbbi, azt a jól ismert anekdota szemléltetheti, amely szerint Sir Christopher Wren, a londoni Szent Pál-székesegyház helyreállítója egy alkalommal arról kérdezte a kőfaragókat, mit is csinálnak. „Követ faragok”, „dolgozom, hogy eltartsam a családomat” – jöttek az unott, gondterhelt válaszok. Hanem egyikük sugárzó arccal azt felelte: „Katedrálist építek Isten dicsőségére!”

Ezt a minőségbeli különbséget, az élethivatásként megélt munkavégzést mutatja be az Isten mesterségei címmel nemrég magyar fordításban is megjelent kivételes mű, amely a munka spiritualitásába vezet be bennünket. Szerzője Jean Hani, az amiens-i egyetem 2012-ben elhunyt professzora, aki páratlan teológiai felkészültségről és mélyreható szimbolikus látásmódról tesz tanúbizonyságot könyve minden lapján. „A maguk rendjében végzett tevékenységeink a maga rendjében történő isteni tevékenység tükröződései” – írja vizsgálódásai alapvetéseként Jean Hani.

Majd tizenkét fejezetben az írnok, az orvos, a harcos, a fazekas, a takács, az építőmester, az ács, a pásztor, a tengerész, a halász, a vadász, a kertész, a földműves, valamint a szőlősgazda mesterségén keresztül járja körbe, hogy minden hagyományos foglalatosság valójában imitatio Dei, azaz a világot szüntelenül teremtő és megújító Isten utánzása. Nemcsak a külön vizsgált mesterségek, hanem bármilyen foglalatosság, hiszen ahogy Szent Pál tanítja: „bármit tesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa.” (Kol 3,17). A kötetben szereplő tizenkét mesterség kiemelése persze nem véletlen, a Szentírás bővelkedik ezek szimbólumaiban. Kezdve az írnok képétől, folytatva a betegeket gyógyító Krisztuson át egészen addig, hogy Jézus az „ács fiaként” jelenik meg a szemünk előtt, akinek a tanításait, a szőlősgazdáról vagy éppen a földművesről szóló példabeszédeit jól ismerhetjük.

Jóllehet Jean Hani vizsgálódásai középpontjában a Biblia áll, de bátran nyúl a szenthagyományhoz és a liturgia kevésbé ismert elemeihez éppúgy, mint a kereszténység előtti és a kereszténységen kívüli hagyományokhoz, nemcsak jártasságát bizonyítva ezzel a tradicionális tanításokban, hanem azt is, hogy egyetemes tudásról van szó. Az igazi mesterség ugyanis mindig és mindenhol az isteni tevékenység leképeződése, és a helyesen felfogott foglalatossággal az ember tudja, hogy „Isten képmásához kerül közelebb, egyúttal azt is, hogy Isten nincs rögzülve e képmásban vagy feladatban, és hogy a benső utazás végén Isten »megszünteti a mesterségeket«, ahogyan megszüntet minden szimbólumot, hogy végül feltárja a kimondhatatlant”.

A francia katedrálisok kőfaragványainak illusztrációival bővített kötettel debütáló Sursum Kiadó tudomásunk szerint a gazdag életművet maga mögött hagyó Jean Hani isteni liturgiáról szóló művét is tervezi megjelentetni. Mindenesetre a megjelenésében is igen impozáns első kötetet erős, útkijelölő választásnak nevezhetjük, külön elismeréssel szólva a művet értőn és alázattal magyarra átültető Kocsi Lajosról.

Jean Hani: Isten mesterségei – Bevezetés a munka spiritualitásába. Sursum Kiadó, Gödöllő, 2017

Pintér Balázs

Forrás