Válasz az MSZP „roma tagozatának” agymenésére

Döbbenetes cikkre lettem figyelmes a minap. Az MSZP Roma Tagozata – ezen nagybetűk leütésekor elgondolkodám, vajh szegény nemecsek miért nem érdemelte ki a megtiszteltetést? – közlésének dermesztő fröcsögése komoly esélyekkel indulhatna a legszánalmasabb és nemtelenebb írások versenyén, ami azért mai világunkban nem csekélység. Mondatról mondatra váltakozik a sírjak, vagy nevessek érzés, s ezzel párhuzamban rajzolódik ki bennem a szerző kellőképp sötét, alantas és zavaros alakja. A sorok között gyöngyszemek is akadnak, ilyenek például:

„A mélymagyar hátrafelé nyilazó unortodox keleti horda csak pusztít rombol és nem érdekli őket a haza.”

„Az unortodox keleti barbár horda a halálbüntetést kezdje ezekkel a kopasz, bőrfejű aljas tetvekkel... akkor máris rájönnének, hogy mennyi Koppány keleti hordabélit kellene kardélre hányni, mit ahogyan azt István királyunk tette.”

Eltekintve a nyilvánvaló ténytől, mely szerint a fenti sorok írója nyelvünk helyesírásának babérkoszorús doktora, a szemfüles olvasó rögvest észlelhet bizonyos logikai bukfenceket. Felvetődik a kérdés, vajon ki lehet az a nemes ember, s egyben nagy tudású történész, aki szájára veszi Koppányt, és egyben saját királyának vindikálja Istvánt? Ha már itt tartunk, mindkét személy legitim uralkodója volt a királyságnak, ilyetén mindkettejüket a legnagyobb tisztelet illeti. Esetükben két princípium ütközött meg az isteni személyeken keresztül, s ez a leghatározottabban ellentétes a mai politikai csatározásokkal. Továbbá a Magyar Királyság a legdicsőségesebb és leghatalmasabb birodalmak közül való volt, különösen az idecitált korszak viszonylatában.

No de vissza a gyötrelemhez... Történelem tudásom foghíjas lenne? Akárhogy is töröm a fejem, de nem emlékszem világverő roma légiókra, sem bíborban született cigány királyokra a honfoglalás korából, megjegyzem egyéb korszakokból sem.

Ebből azonban ennyi is éppen elég. Ennél ugyanis sokkalta fontosabb szempontok megvilágítására ad lehetőséget ezen gondolatsor. Az archaikus viszonyokat szem előtt tartva az, hogy ki tarthat igényt a magyar megnevezésre viszonylag egyszerűen eldönthető kérdés. Elsősorban és kizárólagosan a mindenkori király, azonban ha ezen entitást nemzetfelettinek, s egyben individuum felettinek vesszük, mint ahogyan az is, akkor a magyar nemzet – gens hungarorum – a királyi család és a nemesség. A többiek pedig etnikumtól függetlenül a királyság lakosai. Minekutána jelen korunkra a vér csak kevéssé reprezentálja a szellemi nemességet, a nemzethez való tartozás kérdése megváltozott. Ma magyarnak lenni vállalás kérdése, ráadásul materialista szempontokból nézve igen kevéssé jövedelmező vállalás. A Szent István királyhoz tartozni kijelentés elsősorban az Istenhez tartozással egyenértékű, emberi szintekre interpretálva azonban azt jelenti, hogy az ember felveszi a magyarság keresztjét, és tűzön-vízen át kitart mellette. Továbbá, hogy saját nemzete érdekeiért föláldozza személyes törekvéseit, amennyiben azok ütköznek egymással.

Amint ezeket tisztáztuk a kezdeti sejtés bizonyossággá érlelődik: az MSZP Roma Tagozatának szóvivője nem tartozik a magyar nemzethez, hovatovább a „roma” néphez sem tartozhat. Az, amire alapozta kirohanását a cikk szerzője, a videofelvételek tanúsága szerint, hazugság. Mint ahogyan a személye is egy elhazudott, hamis egzisztencia. Szájába csontot adó gazdái érdekeiért elárulja saját népét, és egyben az ország nemzetét is, aminek testén élősködik. Amit folytat, az par excellance uszítás, gyűlölet keltés, acsarkodás, aljas ármánykodás. Aljas és egyben rendkívül ostoba. Az ilyen áruló ugyanis az ég világon senkinek sem kell. Egy ideig használják, nemzeteket és országokat tesznek tönkre ezen típus által, majd eldobják, mint egy használt WC papírt.

Személyesen a sorok írójának teszem fel a kérdést! Szerinted meddig fogsz kelleni kenyéradó gazdáidnak? Mit gondolsz, miként fognak majd veled bánni, amikor már nem lesz rád szükség, netán amikor már te leszel az ellenség?

A magyar nemzet testét láncokra verték, és ráuszítottak ösztönlényeket (vagy eloldozták láncaikat, részletkérdés). Ez nem rasszkérdés! Nyilvánvaló, etnikumtól függetlenül egyaránt terheli a felelősség ezen elaljasodott véglényeket. Az új „uralkodó elit”, helyesebben a hatalmat gyakorló réteg, minden lehetséges módon kaotizál, akadályozza a még ép lelkületű emberek védekezését, uszít és gyűlöl. Mindezt természetesen nem közvetlenül hajtja végre. Kitalált rendszerek, mesebeli világnézetek, önellentmondó szemléletek, helyi kiszolgáló lakájok és az emberi ostobaság révén. Amit sajnos az egyre inkább általánossá váló gyávaság, meghunyászkodás és a tudás igen alacsony foka tovább mérgesít. A helyi kiszolgáló cselédek, egyben minden érték árulói. A teljesség igénye nélkül ezen díszes társaság tagjai a színpadon tetszelgő, semmilyen valódi hatalmat nem birtokló politikusok; a pénzügyi „szakemberek”; a média lelküket eladott megmondói; a korrupt bíróságok; a fehér inges „üzletemberek”; a pitiáner bitangok...

Balogh Artúr: amikor a butaság tettvággyal párosul.

Az érzelmeiken keresztül meglovagolt, egymásra uszított különféle nemzetiségek pedig befejezik a nagy művet, ők sem maradnak adósak a pusztító úrnak. A felületesen, s elhamarkodottan ítélkező embereket pedig eszmék és szavak mögé sorakoztatják fel anélkül, hogy mélyebben elgondolkoznának azon, vajon milyen célt is szolgálnak igazán. Vajmi keveset számít a háttérből irányítóknak, hogy a nem-tudás, a szuggesztió, a megvesztegetés, a megfélemlítés, vagy ezek együttese útján érik el a hatalom gyakorlást.

A valódi törésvonal a bűnöző és a nem bűnöző, az építő és a romboló (Orosz Mihály Zoltán polgármester találó kifejezései), a szellemi és az állatias ösztön emberek között húzódik.

Gondolkozó „roma”, magyar, zsidó és bármilyen etnikumú vagy vallású honfitársaim! Ne dőljetek be az ármánykodóknak! Azzal, hogy titeket hergelnek, nem nektek akarnak jót. Mindent elpusztítanak ami érték és ezt az egység megrontása, a szétzilálás és az egymásra uszítás révén teszik.

Divide et impera! – Oszd meg és uralkodj! (Jelenleg: oszd meg és bitorolj!)

Jelen világunkban a szavak diametrális ellentétben vannak a mögöttes szándékokkal. Aki valóban embernek érzi magát, először gondolkozzon, másodszor tovább gondolkozzon és tanuljon és figyeljen, aztán értékelve tovább és tovább! Az értést nem lehet túlzásba vinni. Mert itt valóban a lét a tét...

Aquila