2016. április 21., csütörtök

Orosz Mihály Zoltán munkásságáról


Noha Orosz Mihály Zoltán többször hangoztatta, hogy az általa életre hívott Érpataki Modell nem saját találmánya, hanem olyan elvrendszer, ami az „örök érvényű igazságok tér és idő szabta feltételeihez igazodik”, személyével való megismerkedés nem haszontalan. Hiszen ő az, aki sikeresen bizonyította egy posztkommunista és mind a mai napig korrupcióktól terhelt társadalomban, hogy a hagyományos létszemlélet a 21. század politikájában is jogot vindikálhat magának, mi több, elengedhetetlenül szükséges a települések harmonikus működtetéséhez. Mindemellett az utóbbi években megszaporodó, személyét és tevékenységét érő vádak elkerülhetetlenné teszik, hogy tisztázzuk azokat a félreértéseket, amelyek a liberális médiahegemónia jóvoltából teljesen hamis színben tüntetik fel a négyszeresen megválasztott érpataki polgármestert.

A már kezdetektől harcias és szenvedélyes lelkületű Orosz Mihály Zoltán 1969. július 7-én született Újfehértón. Az általános iskolát Érpatakon végezte, majd középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatta. Későbbi munkásságára meghatározó benyomást tett ez a négy év, ahol a vallásos miliő megismerése és az ott felmutatott tanítások elsajátítása során elhatározta, hogy életét Istennek és az isteni igazságok képviseletének szenteli. A ma már ritkaság számba menő, elkötelezett istenhittel párosuló küldetéstudatát – ami a nem is olyan távoli múltban még a magyar népszellem általános jellegzetessége volt – igyekeznek az újságírók és híradások a közvélemény előtt eltorzítva tálalni. Orosz Mihály Zoltán szemlélete, miszerint nem hajlandó megalkudni a modern világ hazug értékrendjével, módfelett bosszantja azokat a köröket, akiknek látható célja a hagyományhű és vallásos életmód eltörlése, valamint az egyházi és állami célok maradéktalan szétszakítása. Ennek köszönhető, hogy „értéksemleges” rosszakarói „megszállottságként” értékelik őszinte meggyőződését, az emberi élet szakrális alapokra való visszahelyezésének szükségességét, amely valóban különbözik, de semmivel sem bír kevesebb érvénnyel a modern, éppen ezért merőben szellemtelen politikai megközelítéseknél.

Orosz Mihály Zoltán az egyetem elvégzését (Kossuth Lajos Tudományegyetem) és kitüntetéssel jutalmazott katonai szolgálatát követően – amit annak ellenére odaítéltek neki, hogy sem a KISZ-be, sem a pártba nem volt hajlandó belépni – néhány évet matematika-fizika szakos tanárként dolgozott a hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumban és a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban. A rend betartásának és a fegyelemnek már ebben az időszakban nagy jelentőséget tulajdonított. Tapasztalatai szerint a rend és a tekintély iránti tisztelet elengedhetetlen eleme a kiegyensúlyozott életnek éppúgy, mint a társadalomban való produktív részvételnek. Ezt nem lehet elég korán megtanítani a fiataloknak, akiket jogaik mellett kötelezettségeikről is illik felvilágosítani. Mindennek a „szereplési vágyhoz” vagy az „önkényeskedéshez”, amivel később polgármesteri tevékenységét is alaptalanul támadták, semmi köze. Orosz Mihály Zoltán az egyre nagyobb feledésbe merülő tradíció értékeit védelmezte már tanárként is, ami állítása szerint a tiszta szívű, egészséges lelkületű és igaz célokat kijelölő közösségek létrejöttének kulcsa.

A mezőgazdálkodás rejtelmeit is kiismerő, vallásfilozófiából tudományos fokozatot szerző, a mind tartalmában, mind külalakjában páratlanul igényes könyveket kiadó Orosz Mihály Zoltánban végül megfogalmazódott valódi hivatása: 2005-ben időközi választáson megpályázta, majd megnyerte a megüresedő polgármesteri széket Érpatakon. A – rossznyelvekkel ellentétben – azóta is töretlenül fennálló polgármestersége kezdetben nem volt zökkenőmentes. A cigány maffiózóktól, lincshangulattól és alkalom adtán pisztolylövésektől hangos „Vérpatak” azonban néhány év kemény munkáját és konfliktusok bátor felvállalását követően tiszta és rendezett településsé vált. A bűnözők börtönbe kerültek vagy külföldre menekültek, az elégedetlenkedők pedig az eredményeket látván elhallgattak. És bár azóta a helyi gengszterek szerepét átvette a vérszemet kapó média és néhány jótékonynak álcázott felforgató szervezet gyanús ténykedése – azaz a háború nem szűnt meg, csak átalakult –, Érpatak élhető faluvá vált, amit aljas cikkek tömkelege vagy az objektív hírközlés szabályait távolról sem ismerő „tudósítások” sem képesek megmásítani.

Orosz Mihály Zoltán erőskezű, határozott fellépésű ember, amit munkájában kiegészít kiváló jogi ismerete és lényeglátása. Egy településvezetőnek mindhárom tulajdonsággal rendelkeznie kell. Az érdemi változtatásokhoz nem elég a törvények és jogszabályok beható ismerete. A helyes diagnózis felállítását biztosító éleslátás és a betegség félelmet és megalkuvást nem tűrő orvoslásának szándéka egyaránt szükséges az országunkban burjánzó áldatlan állapotok felszámolásához. Ez az, ami hiányzik a köztisztviselők nagy részéből, és ez az oka annak, hogy a Magyarország romba döntésében előszeretettel segédkező liberális sajtó – nem-értéssel vegyes irigységtől indíttatva – szánalmas megbélyegzésekkel illeti. Némelyek „diktátornak” nevezik, bele sem gondolván abba, hogy diktálni nemcsak negatívumokat, hanem pozitívumokat, nemcsak sötétséget, hanem fényt is lehet. Ez utóbbi értelemben diktálni nemhogy érdemes, de kötelessége is lenne minden olyan vezetőnek, aki többnek tartja a politikát a „szavazatkoldulás”, a hamis ígéretek és a „látszatintézkedések” hazug világánál.

Az „építő” és „romboló” terminusok Orosz Mihály Zoltán általi bevezetése egyedülálló a mai politikában. Hátrahagyva a jól csengő, de tartalmatlan parlamenti retorikát, megállapítható, hogy nincs még egy olyan politikai sablon, amellyel igazságosabban lehetne megítélni a társadalom tagjait, mint az Érpataki Modell érdemelvű (meritokratikus) szemlélete. Nemcsak azért, mert ezzel lehet legjobban elrettenteni a bűnözéstől és a „hátrányos helyzetűekkel” való – elképesztő méretű – kivételezéstől, hanem mert ez az a megközelítés, amely leginkább ösztönöz értékes munka elvégzésére, és amely leginkább lehetővé teszi, hogy mindenki a tehetségének és hozzáértésének megfelelő tevékenységet folytathassa. Az építés és a rombolás ténye nem a modell vezetőjének személyes elvárása szerint kerül megítélésre, hanem a hatályos jogszabályok alapján, illetve azon időtlenül érvényes konzervatív elvek szerint, amelyek a tradicionális civilizációk alapjait is képezték. A rendezett életkörülmények biztosítása, az erkölcsös életvezetés, a tisztelet betartása és a javuláson való folyamatos munkálkodás vezethet csak korrupciótól, önzéstől, csalástól, hazugságtól mentes társadalomhoz. Aki a felsoroltakhoz való ragaszkodást Orosz Mihály Zoltán önkényének tekinti, az nem tesz mást, mint bizonyítványt állít ki arról, hogy egyáltalán nem érdeke az ország tényleges rendbetétele.

Orosz Mihály Zoltán rendkívüli érdemei közé tartozik, hogy képes volt nulla forintból orvosolni településén a cigány–magyar együttélést gátló problémákat. Arra, amire az országban „cigányintegráció” néven milliókat költenek (továbbra is eredménytelenül), azt Érpatak néhány elv következetes betartásával pár év alatt megvalósította. Ez óriási szálka azok szemében, akik hazánk szisztematikus lerombolásán és az óriási pénzösszegek eltulajdonításán ügyködnek. Orosz Mihály Zoltán szerint a kisebbséget a többségi társadalom normáihoz kell igazítani, és nem fordítva. Az államon való élősködés helyett önálló életvitelre és a normák betartására kell késztetni azokat, akik bomlasztó életvitelükkel fölösleges terheket tesznek az államra és az állampolgárokra. Az önhibájukból hátrányos helyzetűeket, „kiilleszkedetteket” indokolatlan pátyolgatásuk helyett be kell illeszteni a társadalomba, megismertetve velük ezeréves kultúránkat, törvényeinket és szabályainkat. Röviden ez a titka a zökkenőmentes együttélésnek, és nem a fontosabb területeken elköltendő óriási pénzösszegek kiszórása az ablakon.

Orosz Mihály Zoltán mindezek mellett rámutatott a hazai jogszolgáltatás elégtelenségére. (Különös előítéletre utal, hogy egyesek nem tetszésüknek adtak hangot, amiért a polgármester nem kizárólag Érpatakkal, hanem az egész ország sorsát érintő problémákkal is foglalkozik.) A „kettős mérce” – vagyis a jogszabályok különböző értelmezése attól függően, hogy kire vonatkoztatják azt – alkalmazásának ténye bírósági ügyeinek elfogulatlan vizsgálata során hamar nyilvánvalóvá válik. Sokan nem hajlandók megérteni, hogy Orosz Mihály Zoltán nem „jó kedvében” jelenti fel azokat, akik hazugságot terjesztenek róla vagy becsületét sértik, hanem azért, hogy megbizonyosodjon róla, hogy ami jár az egyik állampolgárnak, az vajon megilleti-e őt is. A válasz: nem. Hazánkban a liberalizmus szószólói, az állítólagos „jogvétők”, a rendszerbe „ügyeskedve” besimulók vagy éppen a társadalomból kiilleszkedett, romboló szándékú egyének számos esetben sokkal kedvezőbb ítéletet kapnak, mint az, aki fáradhatatlanul nemzete érdekében munkálkodik. Az „egyenlő bánásmód” elve ebben a demokratikus rendszerben olybá tűnik, csak az „egyenlőbbekre” érvényes, a jogsérelem ténye pedig csak azokkal kapcsolatban merül fel, akik nem bolygatják a „hazugságszolgáltatás” problémás pontjait. Nap mint nap hivatásukra alkalmatlan, felelősségtudat nélküli, a haza érdekei iránt közömbös, önállótlan, felsőbb utasításokat kritikátlanul végrehajtó, határozott politikai érdekeknek asszisztáló bírók döntései nyomorítják a perben álló felek életét. Ez pedig halálos fekély az ország testén.

Orosz Mihály Zoltán további nagy felismerése a liberális média működésével kapcsolatos. Meglátása szerint a média egyik kiemelt feladata a háttérhatalom számára nem kívánatos személyiségek szándékos lejáratása, démonizálása, amivel a hírolvasók véleményét befolyásolják. Mindezen felül komoly nyomást gyakorol a bírókra, akik nem egy alkalommal a felkorbácsolt indulatú tömeg és az uszító média elvárásainak engedve hozzák meg ítéleteiket. A liberális média kizárólagos értelmező és tematizáló hatalom kíván lenni, és mindenkit üldöz, aki tőle különböző véleményt képvisel. A kollektív kiközösítés és megbélyegzés folyamatos fenyegetésével élve képes arra, hogy sakkban tartsa azokat a jóérzésű embereket is, akik fontosnak tartanák az igazság kimondását és érvényesítését.

Orosz Mihály Zoltán felfogása szerint – Felix Sardá y Salvany nyomán – a „liberalizmus bűn”. A liberális demokráciában senki sem azt csinálja, amire hivatott lenne, és senki sem a köz és egy emberin túlmutató idea képviselője, hanem saját önző céljainak törtető ügyvédje. A liberalizmus szabadság helyett káoszt hozott. Az erős államférfiakból politikát játszó hitvány színészek, a köztisztviselőkből nemzetellenes akaratot keresztülvivő lakájok váltak, akik a pénzkeresésen és a népszerűség-hajhászáson kívül nem ismernek magasabb rendű szempontokat. A liberalizmus valójában szolgalelkűség, ahol az anyagi javak felhalmozása érdekében az emberek behódolnak hamis eszméknek, és lemondanak szívbéli meggyőződéseikről.

A haza- és igazságszeretet, valamint az isteni igazságok mindenkori szem előtt tartása áll Orosz Mihály Zoltán szemléletének középpontjában. Az igazságtalansággal szembeni „zéró toleranciája”, és az a fajta hozzáállása, hogy a probléma helyrehozását „nem lehet halogatni”, sokak csodálatát és ellenszenvét váltotta és váltja ki, attól függően, hogy ki mivel azonosítja magát. Azok, akik szeretik a rendet, a tisztaságot, az életnek megfelelő kereteket adó fegyelmet, semmi kivetni valót nem találnak Orosz Mihály Zoltán munkásságában. Ellenben azok, akik életüket a hazugság, az önzés és csalás útján történő nyerészkedésre tették fel, értelemszerűen ellenséget látnak benne. Abszurdum utóbbi véleményeknek bármiféle jelentőséget tulajdonítani, hiszen ez hasonló volna ahhoz a képtelenséghez, mint amikor egy legendás város lakói az azt sanyargató sárkány ítéletét fogadnák el a felszabadító lovag tevékenységét illetően. Ahogy a polgármester is sokszor mondja, gyümölcseiről ismerszik meg a fa, az Érpataki Modell pedig már többször bizonyította, hogy nemcsak képes szép terméseket hozni, de sokszor le is körözi azokat a szervezeteket, akik a valódi megoldás hivatalos képviselőiként lépnek fel.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Orosz Mihály Zoltánnak országunkért folytatott harcáért, és a felmutatott elvekért, amik iránytűkként szolgálhatnak életünkben.

További információért látogasson az Érpataki Modell oldalára és olvassa el a vele készült, Magyar Hüperiónban megjelent interjút.

Angyal Mihály

2016. április 6., szerda

László András, a jobboldaliság kiemelkedő teoretikusa

Dr. László Andrást, a hazai jobboldaliság ideológiai kidolgozásában oroszlánrészt vállaló politológust-filozófust-gondolkozót, tulajdonképpen minden nemzeti politikusnak és politikával foglalkozó embernek ismernie és követnie kellene. Kevés olyan embert lehetne felmutatni, aki a kommunizmus aljas és gyötrelmes évtizedeinek egészét többé-kevésbé szerencsésen átvészelve nemhogy nem tört meg, de újult erőre kapott a politikával való foglalatoskodáshoz. László András ezen kivételek közé tartozik. Határozott politikai állásfoglalása már egészen fiatalkora óta megvolt. Emiatt '61-ben (húszévesen) a kommunisták négy hónapra bebörtönözték „a népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás vádjával, ami abban a korban azt jelentette, hogy tiszta lelkű és gondolkozású emberről van szó, aki hazájának sorsát szívén viseli, s emiatt nem hajlandó ölbe tett kézzel tétlenkedni. Jóllehet a rendszerváltozásig politizálásra csak fű alatt kerülhetett sor, László András mindvégig szilárd meggyőződéssel vallotta jobboldaliságát.

László András

A kilencvenes évektől folyóiratokban publikált (Hunnia, Pannon Front, Sacrum Imperium, Északi Korona), szorgalmazására rendkívüli fontosságú könyvek jelentek meg, s szinte megállás nélkül előadásokat tartott. Még kevésbé politikai jellegű értekezéseit is nagymértékben áthatotta a jobboldali radikalitás, a rend, az erő és az igazság melletti harcos kiállás, amit rajta kívül csak kevesek tudtak ilyen határozottsággal képviselni. Közvetlenebb módon nem vett részt a politikai élet zűrös és korrupt világában. Sajnos vagy nem, a szocializmus kispolgári tespedtségét követően egy helyes irányba tartó, megfelelő elvekkel rendelkező társaság színre lépésére nem mutatkozott lehetőség. László András politikai tevékenysége ezért döntően ideológiai értelemben vethető fel, ami ugyanakkor jóval nagyobb fontossággal bír, mint ahogy azt általában gondolni szokták, hiszen ez képezi minden érdemi aktivitás alapját. Azok a világos princípiumok, amelyeket felmutat, kivételes térképpel ajándékozhatják meg a társadalom sorsa iránt nem közömbös embereket.

László András olyan komplex alapokra helyezte a politikát, aminek koherens és konzekvens voltához nincs fogható. Számos témában, a nacionalizmus, a politika, a hagyomány, az állam és az egyház viszonya, a lázadás, a birodalmiság, a történelmi alakulások helyes értelmezéséhez ad sok tekintetben hiánypótló eligazítást. Éleslátása és nagyfokú tudatossága révén, amivel a politikához viszonyul, olyan szempontokat ad a mindennapi gyakorlathoz, amik nélkül az aktuális nemzet- és hagyományellenes légkörben valószínűleg lehetetlen lenne mind tájékozódni, mind érdemben cselekedni. Korunk szövevényes, pókhálószerű politikai közegéből csak az igazság megfelelő intenzitású, leplezetlen képviseletével juthatunk ki, amihez nemrégiben megjelent könyve, A jobboldaliság alapelvei is hozzásegíthet.

László András: A jobboldaliság alapelvei

László András a jobboldaliság gyökereit a hagyományban találja meg. Számára a politika a tradicionális civilizációk által képviselt igazságok megvédelmezéséről szól, azokkal szemben, akik minden erejükkel a modernitás szellemtelen valóságát akarják elhozni az emberek számára. Meglátása szerint a modernitás, a „fejlődés” csupán megtévesztő látszat, amikkel fokozatosan megfosztják az embert azoktól az értékeitől, amik az életért és az életen túliért való küzdelmében segíthetik. Elméletében két lehetőség vetődik fel. Az ember vagy enged a sötétség könnyű útjának, és behódol az antitradicionális hatalmak akaratának, vagy a szellem útját választja, a tradíció és a fény hatalmai melletti elköteleződést. Ebben a harcban szükséges, de nem elégséges nemzetinek lenni. Egy olyan nemzetek feletti idea képviseletéről van szó, amely régen a monarcha vagy Isten lényében kulminált. A politikus, vagy helyesebben államférfi az örök érvényű igazságokat képviseli a földön az ezeket megtagadó, egyre ütemesebben hódító ellenséggel szemben. A cél a fáradtságot és félelmet nem ismerő küzdelem, ami elsősorban saját bensőnkben történik. Csak az önmagunkban legyőzött gonoszt követően lehet esélyünk arra, hogy a külvilág árulóit,  országdarabolóit és kizsigerelő megszállóit méltó büntetésükre ítéljük.

Ideológiai tisztaságának és a végső cél kérlelhetetlen akarásának köszönhetően László András olyan példát állít elénk, amivel politikai tetteink világosabbak és eredményesebbek lehetnek, amennyiben hajlandóak vagyunk a túlzott kritikai attitűdöt félretéve valóban nyitottnak lenni nem mindennapi, de annál lélekemelőbb és megnemesítőbb gondolatokra.

Angyal Mihály

Az igazság az Atilla Király Akadémiáról

Az origós szennyújságírás előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett, brutális hazugságait korrigáltuk. Nők tisztelete, hagyományos értékek és tekintélyek méltatása, nemzethűség, tradicionális bölcselet. Ilyen és ehhez hasonló szellemben oktatnak a Jobbikkal bajtársi viszonyban lévő, Vona Gábor főtanácsadója, Baranyi Tibor Imre vezetése alatt álló Attila Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémián.

- Az igazság és a nemzet iránti elköteleződést tanítják a Jobbikkal vállvetve küzdő intézményben.

- Bakay Kornél, Bogár László, Kosaras Péter Ákos, Obrusánszky Borbála és Varga Tibor, mellett Vona Gábor az akadémia egyik oktatója. Az akadémiát a pártelnök főtanácsadója, Baranyi Tibor Imre vezeti.
- A tanárok előadásaikban és írásaikban rengeteg fontos szellemi kérdésben nyújtanak eligazítást, és szempontokat adnak a valódi tekintélyek megtalálásához.
- A nőket és a valódi nőiességet tisztelik, az anyaságot becsülik.
- A baloldali és nemzetellenes eszméket és törekvéseket elutasítják.
- Az akadémiai státusz és a Jobbikban való érvényesülés között nincs összefüggés.
- A politikai korrektségről
A politikai korrektség ugyanis valójában csupán globális véleményhatalmi diktátum, egy a sokféle lehetséges világértelmezési logikák közül. Ám egy olyan értelmezési keret és fogalomkészlet egységéből összeálló elbeszélési mód, amely abszolút monopol helyzetével gátlástalan cinizmussal visszaélve, korlátlan világuralmat gyakorol.

Liberalizmusára, toleranciájára büszke, harsányan elítéli a kirekesztés minden formáját, miközben végletesen intoleráns, kirekesztő; és kegyesen megengedi, hogy mindenki azt gondolja és tegye szabadon, amit szabad”, mármint amit ő szabadnak” tart. És mindeközben folyamatosan gyártja azokat a mérgezett hamis fogalmakat, mint az antiszemitizmus vagy a rasszizmus (vagy éppenséggel nőgyülölet”, Haynau- és Habsburg-imádat”), amelyek csak látszólag létező fogalmak. Előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, különös kegyetlenséggel éppen azért születnek meg ezek a fogalmak, hogy segítségükkel az emberi közösségeken belül, illetve ezek között mesterségesen gerjesztett gyűlöletet keltsenek.
A Magyar Hajnal kottájából játszott az origo.hu

Bizalommal való többszöri visszaélést követően hagyta ott az Atilla (mert az eredeti írásmódnak megfelelően így írják helyesen) Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémiát az a két korábbi hallgató, akik megsértődve vádaskodtak újfent a szélsőliberális hírportálnak – tudtuk meg az intézmény oktatóitól és hallgatóitól. Mint elmondták, Scheer-Komjáthy Ádám és Lágler Zsófia, a magyarhajnal.com nevű, minősíthetetlen színvonalú képződménynek lejátszott tavalyi kottájukat újból elővéve ismét a tanintézmény jó hírnevének bemocskolására törtek. Ebben cinkosukra leltek a szélsőliberális Origo újságírójában, Zubor Zalánban.


A két volt hallgató eredetileg eltitkolta, hogy az Új Hajnal Lovagrend nevű UFO-hívő szervezet tagja, amikor felvételt nyert az Akadémiára, ahol jellembeli hiányosságaik és öncélú törekvéseik hamar megmutatkoztak. Scheer 2013-ban Maglócán polgármesteri választáson indulva összesen három szavazatot gyűjtött, miközben balliberális portáloknak nyilatkozott, ezzel a tanintézményt rossz hírét keltve. Ekkor derült ki továbbá, hogy a maga által alapított öt fős „Új hajnal rend” önjelölt „nagymestere”. Ekkor az Atilla Akadémia felelős vezetői választás elé állították: „nagymesterség” vagy hallgató jogviszony, mondván, hogy ne legyen valaki „nagymester” és tanítvány is egyszerre. Akkor Scheer „nagymester” rövid úton távozott, s vele „lovaginája”, Lágler Zsófia. Scheer azóta volt iskolája rágalmazásából próbál hírnevet kovácsolni magának, amin a nemzeti oldal és a Jobbik ellenségei kapva kapnak.


Tradíció, jobboldaliság, értékelvűség


Az Atilla Király Akadémiát hivatalosan 2012-ben alapította Vona Gábor és Baranyi Tibor Imre. Az intézmény célja tehetséges és nemzetileg elkötelezett fiatalok hagyományos értékekre való nevelése. Több oktató a magyarság kutatás, valamint a tradicionális létszemlélet jeles képviselője, ami különös neve ellenére annyit jelent, hogy nagy tisztelettel viszonyulnak az emberiség által felmutatott és képviselt szellemi kincsek felé, s amit intézményes keretek között is igyekeznek átadni alkalmas fiatalok számára – hangsúlyozták az általunk megkérdezett oktatók és hallgatók.


Az intézmény vezetője Baranyi Tibor Imre író, fordító, könyvkiadó és szerkesztő (bővebben itt), aki az utóbbi években Vona Gábor főtanácsadójaként vált ismertté. Korábban közeli viszonyban volt azzal a László Andrással, aki Magyarország egyik legkiemelkedőbb politikai teoretikusa, és aki oroszlánrészt vállalt a hazai jobboldaliság ideológiai felvirágoztatásában. László András maga is előadó az Atilla Akadémián. Ő és barátai a 90-es évek óta publikálnak különböző jobboldali orgánumokban, például a Pannon Front, az Északi Korona, a Sacrum Imperium vagy a Magyar Hüperión című kiadványokban.

Az Akadémia rektora, Baranyi Tibor Imre és Vona Gábor


Vona Gábor sokat merít a hagyományos értékekből


Az Atilla Király Akadémia szellemisége sok tekintetben hasonló, mint a magyar tradicionális iskoláé. A kilencvenes évek legelejétől főként ez biztosíthatta a jobboldali illetve vallásos érdeklődésű értelmiség számára a modern közoktatást meghaladó ismeretekkel való találkozást. A magyar tradicionális iskola színvonalas tevékenysége és eredményessége is hozzájárulhatott annak az igénynek a megfogalmazásához, ami Vona Gábor közreműködése révén az Akadémiában öltött testet immáron intézményes keretek között is. Munkásságukban közös pontok a hagyományok tisztelete, és annak hangsúlyozása, hogy a letisztult elvek mindig fontosabbak, mint a legtöbbször esetlegesen megvalósuló ténylegességek. Éppen ezért is nevetséges, mikor egyesek a Habsburg-legitimizmus kritikátlan propagálásával vádolják őket, hiszen ez egy teljesen sokadlagos és mellékes kérdés tevékenységük vonatkozásában.
Felvételeket akart készíteni

Scheer-Komjáthy azt sérelmezte, hogy szóvá teszik nem megfelelő viselkedését, ami lejáratja a nemzeti oldal egészét, azon belül a Jobbikot és az Atilla Akadémiát. Az oktatási szabályzat ellenére valamilyen oknál fogva még felvételeket is akart készíteni. Valamiféle „diktatúrának” élte meg, amikor szembesítették szánalmas maglócai partizánakciójának következményeivel, ami úgy az Atilla Akadémia, mint a Jobbik lejáratására ürügyet szolgáltathatott. Nagy valószínűséggel nem sok olyan embert találnánk rajta kívül, aki nehezményezné, ha a nemzeti oldalt lejárató viselkedését szóvá tennék és elfogadhatatlannak tartanák egy oktatási intézményben.


A modernitás kritikus szemlélete


Az Akadémián nagy gondot fordítanak arra, hogy felhívják a hallgatók figyelmét a modern eszmékkel és jelenségekkel kapcsolatos kritikus viszony felvételére. A történelemhamisítások, politikai megrendelésre készített tantervek és médiamanipulációk korában az embernek nagyfokú éberséget javasolt kialakítania magában ahhoz, hogy védve tudhassa magát és szeretteit az őt körülvevő hazugságáradattól. Példának okáért akár a biológiai evolúció elméletének vizsgálata is egy jó terület arra, hogy az ember próbára tegye magát a bizonyosság kérdésében. Vagyis hogy józanul feltegye magának a kérdést: tényleg igaz-e, tényleg valóságos-e, amivel a tévében és az iskolákban nap mint nap kész tényként szembesítettek bennünket? (Lásd például ezt a modern oktatáskritikát.)


„Szeretjük a nőket, az anyaságot megbecsüljük.”


Az Akadémia több ízben is hangoztatta, milyen fontosnak tartja a valódi nőiség és az anyaság szerepét a magyarság életében – mondják megszólalóink. Mindig is elengedhetetlen szükség volt olyan öntudatos, felelősségteljes, hazája és családja iránt elkötelezett nőkre és anyákra, akik a családi közösségek harmonikus életét és a gyermekek egészséges testi és szellemi fejlődését biztosították. Ugyanakkor úgy látják, a modern feminizmus sem a múltban nem volt, sem a jövőben nem lesz alkalmas arra, hogy bármi pozitívumot nyújtson saját természetük kiteljesítése érdekében. Ezért óvva intenek minden szeretett és tisztelt leányt, nőt, asszonyt és anyát attól, hogy bedőljön a feminizmus mételyének. A becsületes férfiak által oly sokra tartott meleg otthon és szerető családi közeg megteremtésére nincs szükség ostoba baloldali jelszavakra, amik csak konfliktust szülnek és eltorzítják az egészséges nemi viszonyokat és szétrombolják a családokat.


Nők is jelentkezhetnek


„A rosszindulatú híresztelésekkel ellentétben jelen pillanatban is vannak női hallgatói az intézménynek, akik remekül érzik magukat az akadémisták körében” – mondja az akadémia egyik oktatója. Semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek, sőt, női hallgatók egyenesen arról számoltak be az intézmény iránt érdeklődőknek, hogy még egyetlen közösségben sem érezték magukat olyan kiválóan, mint az Atilla Király Akadémián.


Autonóm nemzeti kezdeményezés


„Némelyek próbálták összemosni az Akadémia nevét bizonyos orosz törekvésekkel, érdekekkel. Mindez abból a feltételezésből indult ki, miszerint bárminek, ami jelentőségteljessé válik országunkban, idegen földről kellene érkeznie. Érezhetjük, micsoda magyarság felé mutatott lenézés árad az ilyen gondolatokból.” – emelte ki a tanintézmény egyik oktatója.

Horváth Róbert az Akadémia tanára, a Magyar Hüperión folyóirat főszerkesztője

A szellemi vezető

Baranyi Tibor Imre Vona Gábor főtanácsadója. Egy, a napokban készült interjúban Baranyi azt mondta, gyakorlati vonatkozásban nem mindenben ért egyet Vona Gáborral (akiről ugyanakkor azt tartja: „hasonlóan kiugró értelmi képességekkel rendelkező, a szakralitás, sőt a valódi spiritualitás irányába nyitott politikus 1945 óta nem volt más rajta kívül Magyarországon”), és a Jobbikhoz általában „távoli” és „nem kielégítő” a viszonya. Forrásaink szerint Baranyi Tibor Imre és tanítványai semmilyen külön elbírálásban nem részesülnek a Jobbikban.

A három évvel ezelőtt indult Akadémia előadói között olyanok is szerepet kapnak és kaptak, mint Bakay Kornél, Bogár László, Obrusánszky Borbála, Varga Tibor, Kosaras Péter Ákos vagy a 2013-ban elhunyt Für Lajos. Ők is szolidárisak az intézmény céljaival, és örömmel vállalták az oktatói szerepkört.
Bogár László és Baranyi Tibor Imre


Szintén az akadémia előadója Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester. Az általa képviselt szellemiségről korábban a Magyar Hüperión (2. évf. 1. sz.) készített interjút „Rend a lelke mindennek” címmel. Orosz Mihály Zoltán az egyre nagyobb népszerűségnek és hatékonyságnak örvendő Érpataki Modell Országos Hálózatának vezetője. Mozgalma a társadalmi rendteremtés mindezidáig legeredményesebb módszereinek kidolgozásáról ismert, és ennek köszönheti az ellene folytatott rágalomhadjáratot. Azonkívül számos jeles hazai és külföldi vendégelőadó is rendszeres közreműködője az általános képzésnek.

Kilátások
„Az Akadémiát tévesen nevezik vezetőképzőnek, továbbá nem folyik politikusképzés” – fogalmazott még az origo.hu-nak Baranyi Tibor Imre. Az akadémiai képzés döntően egy helyes nemzeti szemlélet és régóta hiányzó nemzetstratégia létrehozatalán fáradozik. Egy olyan ember szemléletén, aki tiszta képet alkot az őt körülvevő világról, kellő tudással felvértezett, és aki képes a külsőségek helyett benső értékeire támaszkodni. A helyes nemzetstratégia csak egészséges lelkületű emberek révén valósulhat meg. Az Akadémia nem karrierlehetőségeket kínál, hanem az „Ismerd meg önmagad” minden korban fennálló igényéhez nyújt szempontokat, hogy az érdeklődő jobb és igazabb emberré válhasson általa, aki tudása mellett hazájáért és a magyarságért áldozatvállalásra is képes. A „vezetés”, ha felvetődik egyáltalán, elsősorban az életvezetés és az önuralom értelmében esik szó róla.

„Nem listáztuk az akadémistákat”


Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója szintén az Origónak cáfolta, hogy előnyt jelentene a Jobbikban az Atilla Király Akadémián töltött idő. Szerinte a „párton belüli előmenetelnél az érdem, a képesség, a tudás játszik szerepet, s nem az, hogy ki milyen oktatási intézménybe jár, ráadásul még senki sem végzett az akadémián”. Hozzátette: „a Jobbik nem vizsgálja, hogy tagjai milyen oktatási intézményekben járnak, s ott mit tanulnak, nem lehet a több mint 13 ezres párttagságunk oktatási szokásait ellenőrizni, meg ha lehetne, akkor sem tennénk. Annak örülünk, ha a tagjaink alaposan képezik magukat, s bővül tudásuk. Egyébként sem a frakciónk tagjai, sem a párt vezetőségében nincs tudomásunk arról, hogy pontosan név szerint kik járnak az akadémiára, listát nem vezetünk róluk.”


Nem „káderképző”


A pártigazgató elmondása szerint a Jobbikhoz két oktatási intézmény kötődik szorosan. A párt által is támogatott egyik oktatási intézmény a 2008-ban útjára indított Atilla Király Népfőiskola. Itt az elmúlt hat és fél év alatt majdnem 100 oktató vett részt a képzésben, de az oktatási anyagba ott sem szólt bele a Jobbik vezetősége.


Nincs szó befolyásról


A Jobbik és az Atilla Király Akadémia két külön szervezet, egymással stratégiai szövetségben, ám egyik félnek sincs beleszólása a másik belső ügyeibe. A pénzügyekkel kapcsolatos alaptalan találgatások pedig az intézmény teljességgel rosszhiszemű megközelítéséről árulkodnak, amely őszinte jó szándékkal igyekszik régóta várt szellemi és nemzeti képzést nyújtani értelmes és hazafias fiataloknak – emelték ki forrásaink.


A tanintézmény tanárai és hallgatói hozzátették: ideje volt tisztázni ezeket a kérdéseket, mert a Magyar Hajnal partizánjai és az origo.hu többször lejátszott „kottáját” bértollnokok aljas politikai indokból a jövőben is elővehetik még.
Az Akadémia néhány tanára és hallgatója egy olasz vendégelőadóval